Kazsok Község

Az 1200-as évek elején az ősfalu nem a mai helyén feküdt, hanem mostanitól délkeletre, az akkori Fehérház-tanya körül. A mai Kazsok helyén ekkor még sűrű, ingoványos láp, és rejtekhelyekkel gazdag erdő volt.

A szájhagyomány szerint éppen ezért a tatárjárás idején a nép a közeli erdős mocsaras területen és templomba kereset menedéket. A  tatárok az épület falait a bent lévőkre döntötték. A templommal együtt az egész falut a földig rombolták. A tatárok elvonulása után a menekültek lassanként előjöttek búvóhelyeikről és az átélt borzalmakat feledni igyekezvén írtogatni kezdték az őket körülvevő sűrű rengeteget és telepítették a most is fennálló községet. Azt új Kazsoknak nevezték.

Első okleveles említése 1242-ben Kosok néven fordul elő, majd 1272-ben Kosuk alakban, ettől az évtől a Nyulak szigetén élő apácák birtoka volt. 1331-ben már plébániájáról tudunk, szerepel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A 15. században hol Somogy, hol Tolna megyéhez tartozott. 1449-ben Hunyadi János kormányzó, majd 1453-ban V. László király Tolna vármegyéből Somogy vármegyéb ehelyezte át. De 1475-ben és 1485-ben ismét Tolna vármegye helységeként tűnik fel. A századok során bőven akadt gazdája a falunak.

Főbb birtokosai a középkorban:

1550-ben Dersfi Farkas

1598-99 Pethő Kristóf

1626-ban Egerváry család

Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint csak nemesek lakták.

 

 

A török idők után is egymást váltották a tulajdonosok:

1701-1703 tájáról való összeírásban Vitnyédy Pál örököseié

1715-ben Kálay Pálé

1726-33-ban ismát a Vitnyédy családé

1715-ben a Káldy és Vidos családoké

1776-ban pedig Vidos János és Káldy Sándor a tulajdonos

1790-1846 a Gyulai Gaál család a birtokos

 

 

A lakosság száma is folyamatosan változott:

• a török kiűzése utáni megyei összeírás szerint: 19 jobbágygazda és 9 házatlan zsellér élt itt
• 18. század elején 250-300 lakosa lehetett
• II. József féle népszámlálás 425 főt írt össze
• 19. század derekán 955 lakosa volt
• 1870.évi népszámlálás alkalmából 573 főt jegyeztek fel
• 1910-ben 541 fő
• 1932-ben 550-en lakták, ekkor 145 ház állt a faluban

Az úrbéri birtokrendezés még a jobbágyfelszabadítás előtt 1846-ban megtörtént, peres úton. 

1932-ben a faluhoz tartozott  Pataki-puszta, Fehérház-tanya és Puska( Sut )- tanya. A határ területe 1874 katasztrális hold volt. 1607 hold szántó, 95 hold rét, 29 hold legelő, 32 hold erdő, 15 hold szőlő volt. Kilenc ipari szakmában 15 iparos dolgozott ekkor a községben, s két malom is működött.  A kisközség az igali járáshoz tartozott.

A szovjet csapatok 1944. december 5-én érték el a községet.

Az egyház jegyzőkönyveiből annyit tudhatunk meg, hogy a községet mindig is tisztán vagy zömmel református vallásúak lakták. Nevezetes fészke volt a reformációnak.  Templomát 1732-ben építették.

 

 

 

 Források:

• Hajdó Lászlóné-Dr Takács Éva- A kaposvári járás községtörténeti lexikona- Iskola és Levéltár 21. Kaposvár, 1984.
• Pesty Frigyes- Somogy vármegye helynévtára- Fontes Comitatus Simighiensis I. Kaposvár, 2001.
• Somogy megye múltjából- Levéltári évkönyv 36. Kaposvár, 2005.